*Elérhetetlenség

Elérhetetlenség vagy ne!?

Régebb óta azt mondják,hogy ha egy lány nem adja magát könnyen a fiúkban felébred a vadászösztön és minden áron meg akarják majd szerezni... Igen csak mostanság eléggé kihalt belőlük a vadászösztön és azokat a lányokat szedik sorra föl,akik könnyen adják magukat. Itt a kérdés,hogy ha mi 'elérhetetlenek' maradunk akkor vajon jobban felkeltjük az érdeklődésüket? Néha még él ez az elv... viszont ellustultak annyira,hogy ha már egy kicsit is küzdeni kell akkor inkább feladják és fognak egy 'könnyű prédát'...
Vannak még esetek mikor a kihívást keresik,de azt is csak egy időre,mert ha megszerezték akkor jó egy hónapra vagy kevesebbre jó lesz és utána jön a következő...
Lehet,hogy megküzdenek érted,de amint már megszereztek esetleg azt mondják,hogy hoppá mégse olyan érdekes mint gondoltuk.. én egyszerűen nem tudom megérteni ezt a felfogást. Félnek elkötelezni magukat!? Félnek attól,hogy csalódniuk kell!? Félnek,hogy esetleg a lány mondja ki előbb hogy vége és akkor sérülés esik a becsületükön!?
Viszont egyszer eljön majd az az idő mikor ők lesznek a játék és egy lány fogja őket pofára ejteni akit tényleg szerettek majd... vagy csak simán az a lány már az előéletük miatt nem fog bízni bennük és elutasítja őket...akkor fogják csak megérteni,hogy hogy eshetett annak a sok lánynak az mikor kiderült,hogy hónapokig csak ámítás volt az egész...
Elenyésző azoknak a száma SAJNOS akik tényleg megküzdenének egy lányért ha az kell. Viszont lányok ha találtok egy ilyet ne eresszétek el! Vannak akik nem adják föl soha szinte akkor is ha már rengeteg elutasítást kaptak... és évek múltán én hiszem,hogy meg fogjátok bánni,hogy akkor kinevettétek mert olyan 'hősszerelmes' típus volt. Inkább azokat szerettétek,akik csúnyán elbántak veletek. Tudom,mert nekem se az kellett soha,aki odáig volt értem... Hanem az aki húzta az agyamat szórakozott velem és amikor úgy volt,hogy együtt vagyunk boldogság van ő visszalépett. Inkább vártam rá 2 hónapot.. akarom mondani vártam a semmire 2 hónapot és szenvedtem vele miközben bizonygatta,hogy szeret és mindig hagyott egy reménysugarat,hogy persze hogy együtt leszünk... Elutasítottam a biztosat miatta... a bizonytalanért ... és bebuktam. Azóta megismertem jobban a biztos srácot és döntésemet jónak ítélem meg mert vele nem jött volna össze. Nem bántam meg azt a 2 hónapot,mert életem egyik legszebb időszaka volt.Amíg minden álmom porba nem dőlt...
Huh hát kicsit elkanyarodtam az eredeti mondandómtól..:) de sebaj a lényeg benne van:)!
:*