" Tudod én hittem benned, örökös ámítás.... 

A rossz előérzet kitartott ma egész nap. Már vártam mikor láthatom,hogy elé álljak és megtudjam,hogy jól van-e.. Mikor ez megtörtént tényleg nem volt baj. Viszont a megérzések sose hagynak cserben és mostanra megtörtént,hogy problémája akadt,amin segítenem kell. Ironikus,hogy a probléma nekem csak jó. Viszont neki nem esik jól és ezzel én se tudnék örülni még ha akarnék se...

Van hogy az embernek rossz előérzete van... az a baj,hogy jók a megérzéseim alapjáraton. Ilyenkor nem tudom mit gondoljak.Ha valakinek baja van azt rögtön az írásából leveszem meg ott van az az érzés,hogy itt gond van... de mikor ezt érzem mindig beválik. Ha akkor érzem ezt mikor azzal beszélek aki a legfontosabb és tudom... csak tudom és kész,hogy gáz van,de ő tagadja akkor annál rosszabb nincs. Mit kezdjek ilyenkor!? Ha többszörös megemlítésre se sikerül elmondatni vele... Mikor amúgy mindent megoszt velem. Egyszerűen felőröl ez. Újabb álmatlan éjszaka helloka... <3 

Pár idézet után úgy érzem most már magamról is kéne valamit felmutatnom (: 
Igazából,néha az ember ha valamit nem mondhat el senkinek hát elmondja mindenkinek...
A gondolataimat néha nem merem megosztani senkivel így hát itt kiírhatom magamból azokat a dolgokat amik éppen kavarognak kicsi kis fejecskémben.

amúgy a nevem Liaa:) 16 éves vagyok és próbálkozom megtalálni a boldogságot:) legalábbis megpróbálom magamból a legjobbat kihozni(: 

~Egy lány - nem számít mennyire sokszor tagadja - de örökre emlékezni fog minden részletre , 


minden pillanatra , az emlékeinek miden darabjára , amit hátrahagytál neki. Nem számít , 


mennyire próbál felejteni , ez mindig ott lesz.~ 


That's true! 

~ Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. ez olyan egyszer 


volt, talán igaz sem volt dolog. de egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy

megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben

elalszunk egymás mellett. olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is 


beleéltem magam. jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... 


nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem 


szeretné...

~ Az ember néha ordítana,hogy kitörjön a megszokott kerékvágásból.Vagy csak némán eltűnne és várná,hogy mégis valaki megtalálja.

*Egyedüllét

~ Néha jobb egyedül lenni, akkor senki se bánthat. Csak hogy olyankor a saját gondolatainkkal okozunk fájdalmat saját magunknak....