2012. március 4., vasárnap

Szeress, és légy boldog... itt az ideje, hogy eljuss idáig! Felejtsd el, ami a múltban történt! Az az asszony, aki ma vagy, nem ugyanaz, mint aki tegnap voltál. Ezt jól vésd az emlékezetedbe! Sose gyászold a múltat! Sose tekintsd tragédiának! Mondd, hogy tapasztalatot szereztél! Mert ennek révén vagyok az, aki ma vagyok, és jobb lettem, mert átestem a tűzkeresztségen.

2012. március 1., csütörtök

*Elérhetetlenség

Elérhetetlenség vagy ne!?

Régebb óta azt mondják,hogy ha egy lány nem adja magát könnyen a fiúkban felébred a vadászösztön és minden áron meg akarják majd szerezni... Igen csak mostanság eléggé kihalt belőlük a vadászösztön és azokat a lányokat szedik sorra föl,akik könnyen adják magukat. Itt a kérdés,hogy ha mi 'elérhetetlenek' maradunk akkor vajon jobban felkeltjük az érdeklődésüket? Néha még él ez az elv... viszont ellustultak annyira,hogy ha már egy kicsit is küzdeni kell akkor inkább feladják és fognak egy 'könnyű prédát'...
Vannak még esetek mikor a kihívást keresik,de azt is csak egy időre,mert ha megszerezték akkor jó egy hónapra vagy kevesebbre jó lesz és utána jön a következő...
Lehet,hogy megküzdenek érted,de amint már megszereztek esetleg azt mondják,hogy hoppá mégse olyan érdekes mint gondoltuk.. én egyszerűen nem tudom megérteni ezt a felfogást. Félnek elkötelezni magukat!? Félnek attól,hogy csalódniuk kell!? Félnek,hogy esetleg a lány mondja ki előbb hogy vége és akkor sérülés esik a becsületükön!?
Viszont egyszer eljön majd az az idő mikor ők lesznek a játék és egy lány fogja őket pofára ejteni akit tényleg szerettek majd... vagy csak simán az a lány már az előéletük miatt nem fog bízni bennük és elutasítja őket...akkor fogják csak megérteni,hogy hogy eshetett annak a sok lánynak az mikor kiderült,hogy hónapokig csak ámítás volt az egész...
Elenyésző azoknak a száma SAJNOS akik tényleg megküzdenének egy lányért ha az kell. Viszont lányok ha találtok egy ilyet ne eresszétek el! Vannak akik nem adják föl soha szinte akkor is ha már rengeteg elutasítást kaptak... és évek múltán én hiszem,hogy meg fogjátok bánni,hogy akkor kinevettétek mert olyan 'hősszerelmes' típus volt. Inkább azokat szerettétek,akik csúnyán elbántak veletek. Tudom,mert nekem se az kellett soha,aki odáig volt értem... Hanem az aki húzta az agyamat szórakozott velem és amikor úgy volt,hogy együtt vagyunk boldogság van ő visszalépett. Inkább vártam rá 2 hónapot.. akarom mondani vártam a semmire 2 hónapot és szenvedtem vele miközben bizonygatta,hogy szeret és mindig hagyott egy reménysugarat,hogy persze hogy együtt leszünk... Elutasítottam a biztosat miatta... a bizonytalanért ... és bebuktam. Azóta megismertem jobban a biztos srácot és döntésemet jónak ítélem meg mert vele nem jött volna össze. Nem bántam meg azt a 2 hónapot,mert életem egyik legszebb időszaka volt.Amíg minden álmom porba nem dőlt...
Huh hát kicsit elkanyarodtam az eredeti mondandómtól..:) de sebaj a lényeg benne van:)!
:* 

2012. február 29., szerda

" Tudod én hittem benned, örökös ámítás.... 
A rossz előérzet kitartott ma egész nap. Már vártam mikor láthatom,hogy elé álljak és megtudjam,hogy jól van-e.. Mikor ez megtörtént tényleg nem volt baj. Viszont a megérzések sose hagynak cserben és mostanra megtörtént,hogy problémája akadt,amin segítenem kell. Ironikus,hogy a probléma nekem csak jó. Viszont neki nem esik jól és ezzel én se tudnék örülni még ha akarnék se...

2012. február 28., kedd

Van hogy az embernek rossz előérzete van... az a baj,hogy jók a megérzéseim alapjáraton. Ilyenkor nem tudom mit gondoljak.Ha valakinek baja van azt rögtön az írásából leveszem meg ott van az az érzés,hogy itt gond van... de mikor ezt érzem mindig beválik. Ha akkor érzem ezt mikor azzal beszélek aki a legfontosabb és tudom... csak tudom és kész,hogy gáz van,de ő tagadja akkor annál rosszabb nincs. Mit kezdjek ilyenkor!? Ha többszörös megemlítésre se sikerül elmondatni vele... Mikor amúgy mindent megoszt velem. Egyszerűen felőröl ez. Újabb álmatlan éjszaka helloka... <3 
Pár idézet után úgy érzem most már magamról is kéne valamit felmutatnom (: 
Igazából,néha az ember ha valamit nem mondhat el senkinek hát elmondja mindenkinek...
A gondolataimat néha nem merem megosztani senkivel így hát itt kiírhatom magamból azokat a dolgokat amik éppen kavarognak kicsi kis fejecskémben.

amúgy a nevem Liaa:) 16 éves vagyok és próbálkozom megtalálni a boldogságot:) legalábbis megpróbálom magamból a legjobbat kihozni(: 

2012. február 27., hétfő



~Egy lány - nem számít mennyire sokszor tagadja - de örökre emlékezni fog minden részletre , 


minden pillanatra , az emlékeinek miden darabjára , amit hátrahagytál neki. Nem számít , 


mennyire próbál felejteni , ez mindig ott lesz.~ 


That's true! 

2012. február 25., szombat

~ Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. ez olyan egyszer 


volt, talán igaz sem volt dolog. de egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy

megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben

elalszunk egymás mellett. olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is 


beleéltem magam. jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... 


nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem 


szeretné...

2012. február 24., péntek

~ Az ember néha ordítana,hogy kitörjön a megszokott kerékvágásból.Vagy csak némán eltűnne és várná,hogy mégis valaki megtalálja.

2012. február 23., csütörtök

*Egyedüllét

~ Néha jobb egyedül lenni, akkor senki se bánthat. Csak hogy olyankor a saját gondolatainkkal okozunk fájdalmat saját magunknak....